4-2-1-egri

---

4.2.1 Az első török támadási hullámok és a falak ostromlása – Erste türkische Angriffswellen und der Beschuss der Mauern

---

1. A török had úgy érkezett meg Eger alá, ahogy a tenger érkezik a partra: lassan, széles vonalban, feltartóztathatatlanul. – Das türkische Heer kam vor Eger an, wie das Meer an die Küste kommt: langsam, in breiter Front, unaufhaltsam.

2. Először a lovas előőrsök tűntek fel a dombok gerincén, aztán a zászlók, aztán maga a sokaság. – Zuerst erschienen die berittenen Vorhuten auf dem Kamm der Hügel, dann die Fahnen, dann die Menge selbst.

3. Délelőtt tíz órakor még számolni lehetett őket, délre már nem lehetett. – Um zehn Uhr vormittags konnte man sie noch zählen, um Mittag nicht mehr.

4. A völgy megtelt sátorral, mint a rét gombával eső után. – Das Tal füllte sich mit Zelten, wie die Wiese nach dem Regen mit Pilzen.

5. Fehér, vörös és sárga vásznak lepték el a domboldalt, egészen a szemhatárig. – Weiße, rote und gelbe Leinwände bedeckten die Hänge, bis an den Rand des Sichtbaren.

6. A várfalról nézve nem sereg volt ez, hanem egy új, idegen város, amely egyetlen éjszaka alatt nőtt ki a földből. – Von der Burgmauer aus gesehen war dies kein Heer, sondern eine neue, fremde Stadt, die in einer einzigen Nacht aus dem Boden gewachsen war.

7. Ahmed pasa és Ali pasa serege itt egyesült, és a két név alatt kétszázezer ember mozdult. – Hier vereinigten sich die Heere Ahmed Paschas und Ali Paschas, und unter diesen beiden Namen bewegten sich zweihunderttausend Menschen.

8. A várban kétezren voltak, és mindenki tudta, hogy ez a szám mit jelent. – In der Burg waren es zweitausend, und jeder wusste, was diese Zahl bedeutete.

9. Mégsem szólt senki, mert az eskü elvette a félelem szavait. – Dennoch sprach niemand, denn der Eid hatte der Furcht die Worte genommen.

10. Dobó végigment a bástyákon, és mindenkihez szólt egy mondatot, nem többet. – Dobó ging die Basteien entlang und sagte jedem einen Satz, nicht mehr.

11. A jó parancsnok nem a nagy beszédben mutatkozik meg, hanem abban, hogy a hangja nem változik. – Der gute Kommandant zeigt sich nicht in der großen Rede, sondern darin, dass seine Stimme sich nicht ändert.

12. Az első nap nem támadtak, mert a török had előbb rendezkedik, aztán öl. – Am ersten Tag griffen sie nicht an, denn das türkische Heer richtet sich erst ein und tötet dann.

13. Ásókkal és kosarakkal dolgoztak, sáncot húztak, ágyúállásokat gyalultak a dombokba. – Sie arbeiteten mit Spaten und Körben, warfen Schanzen auf und hobelten Geschützstellungen in die Hügel.

14. Az ostrom nem rohammal kezdődik, hanem földmunkával, mint egy építkezés. – Eine Belagerung beginnt nicht mit dem Sturm, sondern mit Erdarbeit, wie ein Hausbau.

15. A várbeliek nézték, ahogy a halálukat ácsolják odalent, és nem tehettek ellene semmit. – Die Burgleute sahen zu, wie man drunten ihren Tod zimmerte, und konnten nichts dagegen tun.

16. Este a török táborban ezer tűz gyulladt ki, és a fények a folyó vizében megkettőződtek. – Am Abend entzündeten sich im türkischen Lager tausend Feuer, und die Lichter verdoppelten sich im Wasser des Flusses.

17. Éneket hozott a szél, idegen dallamot, amelyet senki sem értett, mégis mindenki megjegyzett. – Der Wind trug Gesang herüber, eine fremde Melodie, die niemand verstand und die sich dennoch jeder einprägte.

18. A várkápolnában ezalatt magyar zsoltárt énekeltek, halkabban, de nem kevesebb hittel. – In der Burgkapelle sang man derweil einen ungarischen Psalm, leiser, doch mit nicht geringerem Glauben.

19. Két ének szólt egymás felé a völgy fölött, és egyik sem hallgatott el a másiktól. – Zwei Gesänge klangen über dem Tal einander zu, und keiner verstummte vor dem anderen.

20. Hajnalban megszólalt az első ágyú, és a hangja nem hasonlított semmihez, amit addig hallottak. – Im Morgengrauen sprach die erste Kanone, und ihr Laut glich nichts, was sie bisher gehört hatten.

21. Nem dörgés volt, hanem ütés, amely a talpon keresztül futott fel a gerincbe. – Es war kein Donner, sondern ein Schlag, der durch die Fußsohlen hinauf ins Rückgrat lief.

22. A golyó a Bolyki-torony oldalába vágódott, és kőpor szállt fel, mint a liszt. – Die Kugel schlug in die Flanke des Bolyki-Turms, und Steinstaub stieg auf wie Mehl.

23. Utána megszólalt a második, a harmadik, aztán mind. – Danach sprach die zweite, die dritte, dann alle.

24. A völgy visszaverte a hangot, és a hang visszatért, mint egy második sereg. – Das Tal warf den Schall zurück, und der Schall kehrte wieder wie ein zweites Heer.

25. Ettől kezdve harminckilenc napon át nem volt csend Egerben. – Von da an gab es neununddreißig Tage lang keine Stille in Eger.

26. A tüzérség nem embert öl elsősorban, hanem falat, és a fallal együtt a reményt. – Die Artillerie tötet nicht in erster Linie Menschen, sondern Mauern, und mit der Mauer die Hoffnung.

27. A törökök nem szórták szét a lövéseket, hanem egyetlen pontra gyűjtötték. – Die Türken streuten ihre Schüsse nicht, sondern sammelten sie auf einen einzigen Punkt.

28. Ez a mesterség lényege: nem sok helyen sebezni, hanem egy helyen átütni. – Das ist das Wesen dieses Handwerks: nicht an vielen Stellen zu verwunden, sondern an einer Stelle durchzuschlagen.

29. Reggeltől estig ugyanaz a falszakasz kapta az ütést, óránként harmincszor. – Von morgens bis abends erhielt derselbe Mauerabschnitt die Schläge, dreißigmal in der Stunde.

30. A kő eleinte tartott, aztán megrepedt, aztán omlani kezdett. – Der Stein hielt anfangs, dann bekam er Risse, dann begann er zu bröckeln.

31. Dobó megjegyezte magának, hova céloznak, és éjszaka oda vitte a legjobb embereit. – Dobó merkte sich, wohin sie zielten, und führte nachts seine besten Leute dorthin.

32. Mert amit a nappal lebont, azt az éjszaka újra felépíti, ha van, aki dolgozzon. – Denn was der Tag niederreißt, baut die Nacht wieder auf, wenn es jemanden gibt, der arbeitet.

33. Ez lett az egri védelem titka: nem az erő, hanem a fáradhatatlanság. – Dies wurde zum Geheimnis der Verteidigung von Eger: nicht die Kraft, sondern die Unermüdlichkeit.

34. Sötétedés után kosarakban hordták a földet, a rőzsét, a törmeléket. – Nach Einbruch der Dunkelheit trugen sie Erde, Reisig und Schutt in Körben herbei.

35. Az asszonyok is ott voltak, kötényben, hajkendőben, sárosan könyékig. – Auch die Frauen waren dabei, in Schürzen, mit Kopftüchern, bis zu den Ellenbogen voller Schlamm.

36. Az egri asszonyok neve nem a legendából került a történelembe, hanem a történelemből a legendába. – Der Name der Frauen von Eger geriet nicht aus der Legende in die Geschichte, sondern aus der Geschichte in die Legende.

37. A rés reggelre eltűnt, és a török ágyúmester nem hitt a szemének. – Bis zum Morgen war die Bresche verschwunden, und der türkische Stückmeister traute seinen Augen nicht.

38. Ismét lőni kezdett, és estére ismét lyuk tátongott a falon. – Er begann von Neuem zu feuern, und am Abend klaffte wieder ein Loch in der Mauer.

39. Így ment ez napokon át, mint a tenger és a part örök pere. – So ging es tagelang, wie der ewige Rechtsstreit zwischen Meer und Küste.

40. A tizedik napon a törökök megelégelték a várakozást, és rohamot rendeltek. – Am zehnten Tag hatten die Türken das Warten satt und ordneten einen Sturm an.

41. Kürtök szóltak, dobok pergtek, és a lejtőn megindult a sokaság. – Hörner erklangen, Trommeln wirbelten, und den Hang hinauf setzte sich die Menge in Bewegung.

42. Elöl az önkéntesek jöttek, mögöttük a janicsárok, leghátul a hajcsárok korbáccsal. – Voran kamen die Freiwilligen, hinter ihnen die Janitscharen, ganz zuletzt die Treiber mit der Peitsche.

43. Aki elsőnek ér a falra, annak arany jár, aki visszafordul, annak a korbács. – Wer als Erster die Mauer erreicht, dem gebührt Gold, wer umkehrt, dem die Peitsche.

44. A magyarok a mellvéd mögött álltak, és nem lőttek, mert Dobó nem adott jelt. – Die Ungarn standen hinter der Brustwehr und schossen nicht, denn Dobó gab kein Zeichen.

45. Hagyta jönni őket ötven lépésre, harminc lépésre, húsz lépésre. – Er ließ sie auf fünfzig Schritt herankommen, auf dreißig Schritt, auf zwanzig Schritt.

46. A türelem a védelemben ugyanaz, ami a támadásban a lendület. – Die Geduld ist in der Verteidigung dasselbe, was im Angriff der Schwung ist.

47. Akkor felemelte a kezét, és a szakállas puskák egyszerre szóltak. – Dann hob er die Hand, und die Hakenbüchsen sprachen alle zugleich.

48. Az első sor eltűnt, mintha kaszával vágták volna le a füvet. – Die erste Reihe verschwand, als hätte man mit der Sense das Gras gemäht.

49. A második sor átlépett rajta, és tovább jött, mert mögötte jött a harmadik. – Die zweite Reihe stieg darüber hinweg und kam weiter, denn hinter ihr kam die dritte.

50. Ez a legborzasztóbb a nagy seregben: a halottak nem állítják meg az élőket. – Das ist das Furchtbarste am großen Heer: die Toten halten die Lebenden nicht auf.

51. A létrák nekicsapódtak a falnak, és a fokokon máris emberek másztak. – Die Leitern schlugen gegen die Mauer, und auf den Sprossen kletterten bereits Menschen empor.

52. Ekkor gördültek le az első tüzes kerekek Bornemissza Gergely keze alól. – Da rollten die ersten Feuerräder unter Gergely Bornemisszas Hand hinab.

53. Szurokba mártott rőzse égett rajtuk, és a kerék forogva vitte lefelé a tüzet. – Auf ihnen brannte in Pech getauchtes Reisig, und das Rad trug das Feuer sich drehend hinab.

54. A lejtőn utat nyitottak maguknak, mint a parázs a szalmában. – Am Hang bahnten sie sich einen Weg wie Glut im Stroh.

55. Aztán jöttek a forró vízzel és olvasztott szurokkal telt üstök. – Dann kamen die Kessel mit heißem Wasser und geschmolzenem Pech.

56. A védelem eszközei nem szépek, de az ostrom nem szépségverseny. – Die Mittel der Verteidigung sind nicht schön, doch eine Belagerung ist kein Schönheitswettbewerb.

57. A roham megtört, és a lejtő megtelt sebesülttel, akiket társaik hurcoltak vissza. – Der Sturm brach, und der Hang füllte sich mit Verwundeten, die ihre Gefährten zurückschleppten.

58. A magyarok nem kiáltottak győzelmet, mert tudták, hogy ez csak az első nap volt. – Die Ungarn riefen nicht Sieg, denn sie wussten, dass dies erst der erste Tag gewesen war.

59. Dobó megszámoltatta a halottakat, és a szám kicsi volt, mégis nagy. – Dobó ließ die Toten zählen, und die Zahl war klein und doch groß.

60. Kétezerből minden egyes ember pótolhatatlan, kétszázezerből egy sem hiányzik. – Von zweitausend ist jeder Einzelne unersetzlich, von zweihunderttausend fehlt keiner.

61. Ez az ostromok kegyetlen számtana, amelyet a védő minden reggel újra elolvas. – Das ist die grausame Rechenkunst der Belagerungen, die der Verteidiger jeden Morgen von Neuem liest.

62. Az ágyúzás másnap még hevesebb lett, mert a pasa dühös volt. – Die Beschießung wurde am nächsten Tag noch heftiger, denn der Pascha war zornig.

63. Új üteget állítottak a Királyszéke nevű dombra, és onnan felülről verték a várat. – Auf dem Hügel namens Königssitz stellten sie eine neue Batterie auf und schlugen von dort oben auf die Burg herab.

64. A magasból jövő lövés a legrosszabb, mert nem a falat találja, hanem az udvart. – Der Schuss aus der Höhe ist der schlimmste, denn er trifft nicht die Mauer, sondern den Hof.

65. Az emberek megtanulták a hangról, hogy hova esik a golyó, és a fedezékek helyét szem nélkül is tudták. – Die Menschen lernten am Klang, wohin die Kugel fiel, und wussten die Stellen der Deckung auch ohne hinzusehen.

66. A gyerekek a törmelék közt szedték össze az ólomdarabokat, és vitték a kovácsokhoz. – Die Kinder sammelten zwischen dem Schutt die Bleistücke auf und trugen sie zu den Schmieden.

67. Amit az ellenség küld, azt vissza lehet küldeni, csak meg kell olvasztani. – Was der Feind schickt, kann man zurückschicken, man muss es nur einschmelzen.

68. A várban minden dolog kétszer élt: egyszer romként, egyszer nyersanyagként. – In der Burg lebte jedes Ding zweimal: einmal als Trümmer, einmal als Rohstoff.

69. A harmadik héten leomlott a külső vár egy egész szakasza, húsz ölnyi hosszan. – In der dritten Woche stürzte ein ganzer Abschnitt der äußeren Burg ein, zwanzig Klafter lang.

70. A por elült, és a résen keresztül be lehetett látni az udvarra. – Der Staub legte sich, und durch die Bresche konnte man in den Hof hineinsehen.

71. Odalent a török táborban felharsant az öröm, mert azt hitték, vége. – Drunten im türkischen Lager brach Jubel aus, denn sie glaubten, es sei zu Ende.

72. De a rés mögött már ott állt a második fal, amelyet Dobó hetekkel korábban emeltetett. – Doch hinter der Bresche stand bereits die zweite Mauer, die Dobó Wochen zuvor hatte errichten lassen.

73. Aki előre gondolkodik, az kétszer nyer: egyszer az építéssel, egyszer az ellenség csalódásával. – Wer vorausdenkt, gewinnt zweimal: einmal durch den Bau, einmal durch die Enttäuschung des Feindes.

74. A rohamot ismét megindították, és ezúttal a résen özönlöttek befelé. – Man setzte den Sturm erneut an, und diesmal strömten sie durch die Bresche herein.

75. A résben kézitusa támadt, kard kard ellen, kar kar ellen, gyűlölet gyűlölet ellen. – In der Bresche entstand ein Handgemenge, Schwert gegen Schwert, Arm gegen Arm, Hass gegen Hass.

76. A törés keskeny volt, és ez mentette meg a védőket, mert egyszerre csak néhányan fértek be. – Der Durchbruch war schmal, und das rettete die Verteidiger, denn es passten immer nur wenige zugleich hinein.

77. A szűk kapu az egyenlőtlen harc utolsó igazságszolgáltatása. – Das enge Tor ist die letzte Gerechtigkeit des ungleichen Kampfes.

78. Mekcsey ott állt a rés közepén, és nem lépett hátra egy tenyérnyit sem. – Mekcsey stand mitten in der Bresche und wich keine Handbreit zurück.

79. Estére a támadók visszahúzódtak, és a rést éjjel újra betömték földdel. – Bis zum Abend zogen sich die Angreifer zurück, und die Bresche wurde nachts wieder mit Erde verstopft.

80. Így telt a nap, és így telt a következő, és a következő is. – So verging der Tag, und so verging der nächste, und auch der übernächste.

81. Az idő az ostromban nem óra szerint jár, hanem lövés szerint. – Die Zeit vergeht in der Belagerung nicht nach der Uhr, sondern nach den Schüssen.

82. Az emberek arca megfeketedett a füsttől, és a szemük vörös lett az álmatlanságtól. – Die Gesichter der Menschen schwärzten sich vom Rauch, und ihre Augen wurden rot vor Schlaflosigkeit.

83. A fal köve az arcukra ült, a kenyerük por ízű lett, a vizük meszes. – Der Staub der Mauersteine setzte sich auf ihre Gesichter, ihr Brot schmeckte nach Staub, ihr Wasser war kalkig.

84. Mégsem hangzott el a megadás szava, mert az eskü tizenkilenc pontja élt. – Dennoch fiel das Wort Übergabe nicht, denn die neunzehn Punkte des Eides lebten.

85. A pasa levelet küldetett a várba, szép szavakkal és szabad elvonulás ígéretével. – Der Pascha ließ einen Brief in die Burg schicken, mit schönen Worten und dem Versprechen freien Abzugs.

86. Dobó a levelet felbontatlanul dobatta a tűzbe, a hírnök szeme láttára. – Dobó ließ den Brief ungeöffnet ins Feuer werfen, vor den Augen des Boten.

87. Nem gőgből tette, hanem mert az ígéret olvasása már maga a megingás első lépése. – Er tat es nicht aus Hochmut, sondern weil das Lesen des Versprechens bereits der erste Schritt des Wankens ist.

88. A védekezés nemcsak a falat védi, hanem a gondolatot is, amely a falat tartja. – Die Verteidigung schützt nicht nur die Mauer, sondern auch den Gedanken, der die Mauer hält.

89. Odalent a törökök hozzáláttak az aknaásáshoz, mert amit fentről nem sikerül, azt alulról próbálják. – Drunten machten sich die Türken ans Graben von Minen, denn was von oben nicht gelingt, versucht man von unten.

90. A várban dobot tettek a földre, és borsót szórtak rá, hogy a rezgést megérezzék. – In der Burg legte man eine Trommel auf den Boden und streute Erbsen darauf, um die Erschütterung zu spüren.

91. Ahol a borsó ugrált, ott ástak lefelé, és a föld alatt találkoztak az ellenséggel. – Wo die Erbsen hüpften, grub man abwärts, und unter der Erde traf man auf den Feind.

92. Az ostrom így három szinten folyt: az ég alatt, a falon és a föld gyomrában. – So verlief die Belagerung auf drei Ebenen: unter dem Himmel, auf der Mauer und im Bauch der Erde.

93. Az ötödik hét elején a török ágyúk már ötezer lövést adtak le a várra. – Zu Beginn der fünften Woche hatten die türkischen Geschütze bereits fünftausend Schüsse auf die Burg abgegeben.

94. A falak alacsonyabbak lettek, az árkok teltebbek, a védők kevesebbek. – Die Mauern wurden niedriger, die Gräben voller, die Verteidiger weniger.

95. Mégis állt a vár, és ez az „mégis” volt az egész ostrom lényege. – Und dennoch stand die Burg, und dieses „dennoch“ war das Wesen der ganzen Belagerung.

96. Dobó minden este végigjárta az őrhelyeket, és mindenütt ugyanazt kérdezte: mire van szükséged. – Dobó ging jeden Abend die Wachposten ab und fragte überall dasselbe: was brauchst du.

97. Nem azt kérdezte, félsz-e, mert erre nem lehet jól válaszolni. – Er fragte nicht, ob sie sich fürchteten, denn darauf kann man nicht gut antworten.

98. A jó kérdés is fegyver, és néha többet ér egy hordó puskapornál. – Auch die gute Frage ist eine Waffe, und manchmal ist sie mehr wert als ein Fass Pulver.

99. A hatodik héten már mindenki tudta, hogy segítség nem jön, és mégis mindenki a helyén maradt. – In der sechsten Woche wusste bereits jeder, dass keine Hilfe kommen würde, und dennoch blieb jeder an seinem Platz.

100. Mert a bátorság nem a remény gyermeke, hanem a remény nélküli hűségé. – Denn die Tapferkeit ist nicht das Kind der Hoffnung, sondern der Treue ohne Hoffnung.

(aufklappen)magyar

1. A török had úgy érkezett meg Eger alá, ahogy a tenger érkezik a partra: lassan, széles vonalban, feltartóztathatatlanul.

2. Először a lovas előőrsök tűntek fel a dombok gerincén, aztán a zászlók, aztán maga a sokaság.

3. Délelőtt tíz órakor még számolni lehetett őket, délre már nem lehetett.

4. A völgy megtelt sátorral, mint a rét gombával eső után.

5. Fehér, vörös és sárga vásznak lepték el a domboldalt, egészen a szemhatárig.

6. A várfalról nézve nem sereg volt ez, hanem egy új, idegen város, amely egyetlen éjszaka alatt nőtt ki a földből.

7. Ahmed pasa és Ali pasa serege itt egyesült, és a két név alatt kétszázezer ember mozdult.

8. A várban kétezren voltak, és mindenki tudta, hogy ez a szám mit jelent.

9. Mégsem szólt senki, mert az eskü elvette a félelem szavait.

10. Dobó végigment a bástyákon, és mindenkihez szólt egy mondatot, nem többet.

11. A jó parancsnok nem a nagy beszédben mutatkozik meg, hanem abban, hogy a hangja nem változik.

12. Az első nap nem támadtak, mert a török had előbb rendezkedik, aztán öl.

13. Ásókkal és kosarakkal dolgoztak, sáncot húztak, ágyúállásokat gyalultak a dombokba.

14. Az ostrom nem rohammal kezdődik, hanem földmunkával, mint egy építkezés.

15. A várbeliek nézték, ahogy a halálukat ácsolják odalent, és nem tehettek ellene semmit.

16. Este a török táborban ezer tűz gyulladt ki, és a fények a folyó vizében megkettőződtek.

17. Éneket hozott a szél, idegen dallamot, amelyet senki sem értett, mégis mindenki megjegyzett.

18. A várkápolnában ezalatt magyar zsoltárt énekeltek, halkabban, de nem kevesebb hittel.

19. Két ének szólt egymás felé a völgy fölött, és egyik sem hallgatott el a másiktól.

20. Hajnalban megszólalt az első ágyú, és a hangja nem hasonlított semmihez, amit addig hallottak.

21. Nem dörgés volt, hanem ütés, amely a talpon keresztül futott fel a gerincbe.

22. A golyó a Bolyki-torony oldalába vágódott, és kőpor szállt fel, mint a liszt.

23. Utána megszólalt a második, a harmadik, aztán mind.

24. A völgy visszaverte a hangot, és a hang visszatért, mint egy második sereg.

25. Ettől kezdve harminckilenc napon át nem volt csend Egerben.

26. A tüzérség nem embert öl elsősorban, hanem falat, és a fallal együtt a reményt.

27. A törökök nem szórták szét a lövéseket, hanem egyetlen pontra gyűjtötték.

28. Ez a mesterség lényege: nem sok helyen sebezni, hanem egy helyen átütni.

29. Reggeltől estig ugyanaz a falszakasz kapta az ütést, óránként harmincszor.

30. A kő eleinte tartott, aztán megrepedt, aztán omlani kezdett.

31. Dobó megjegyezte magának, hova céloznak, és éjszaka oda vitte a legjobb embereit.

32. Mert amit a nappal lebont, azt az éjszaka újra felépíti, ha van, aki dolgozzon.

33. Ez lett az egri védelem titka: nem az erő, hanem a fáradhatatlanság.

34. Sötétedés után kosarakban hordták a földet, a rőzsét, a törmeléket.

35. Az asszonyok is ott voltak, kötényben, hajkendőben, sárosan könyékig.

36. Az egri asszonyok neve nem a legendából került a történelembe, hanem a történelemből a legendába.

37. A rés reggelre eltűnt, és a török ágyúmester nem hitt a szemének.

38. Ismét lőni kezdett, és estére ismét lyuk tátongott a falon.

39. Így ment ez napokon át, mint a tenger és a part örök pere.

40. A tizedik napon a törökök megelégelték a várakozást, és rohamot rendeltek.

41. Kürtök szóltak, dobok pergtek, és a lejtőn megindult a sokaság.

42. Elöl az önkéntesek jöttek, mögöttük a janicsárok, leghátul a hajcsárok korbáccsal.

43. Aki elsőnek ér a falra, annak arany jár, aki visszafordul, annak a korbács.

44. A magyarok a mellvéd mögött álltak, és nem lőttek, mert Dobó nem adott jelt.

45. Hagyta jönni őket ötven lépésre, harminc lépésre, húsz lépésre.

46. A türelem a védelemben ugyanaz, ami a támadásban a lendület.

47. Akkor felemelte a kezét, és a szakállas puskák egyszerre szóltak.

48. Az első sor eltűnt, mintha kaszával vágták volna le a füvet.

49. A második sor átlépett rajta, és tovább jött, mert mögötte jött a harmadik.

50. Ez a legborzasztóbb a nagy seregben: a halottak nem állítják meg az élőket.

51. A létrák nekicsapódtak a falnak, és a fokokon máris emberek másztak.

52. Ekkor gördültek le az első tüzes kerekek Bornemissza Gergely keze alól.

53. Szurokba mártott rőzse égett rajtuk, és a kerék forogva vitte lefelé a tüzet.

54. A lejtőn utat nyitottak maguknak, mint a parázs a szalmában.

55. Aztán jöttek a forró vízzel és olvasztott szurokkal telt üstök.

56. A védelem eszközei nem szépek, de az ostrom nem szépségverseny.

57. A roham megtört, és a lejtő megtelt sebesülttel, akiket társaik hurcoltak vissza.

58. A magyarok nem kiáltottak győzelmet, mert tudták, hogy ez csak az első nap volt.

59. Dobó megszámoltatta a halottakat, és a szám kicsi volt, mégis nagy.

60. Kétezerből minden egyes ember pótolhatatlan, kétszázezerből egy sem hiányzik.

61. Ez az ostromok kegyetlen számtana, amelyet a védő minden reggel újra elolvas.

62. Az ágyúzás másnap még hevesebb lett, mert a pasa dühös volt.

63. Új üteget állítottak a Királyszéke nevű dombra, és onnan felülről verték a várat.

64. A magasból jövő lövés a legrosszabb, mert nem a falat találja, hanem az udvart.

65. Az emberek megtanulták a hangról, hogy hova esik a golyó, és a fedezékek helyét szem nélkül is tudták.

66. A gyerekek a törmelék közt szedték össze az ólomdarabokat, és vitték a kovácsokhoz.

67. Amit az ellenség küld, azt vissza lehet küldeni, csak meg kell olvasztani.

68. A várban minden dolog kétszer élt: egyszer romként, egyszer nyersanyagként.

69. A harmadik héten leomlott a külső vár egy egész szakasza, húsz ölnyi hosszan.

70. A por elült, és a résen keresztül be lehetett látni az udvarra.

71. Odalent a török táborban felharsant az öröm, mert azt hitték, vége.

72. De a rés mögött már ott állt a második fal, amelyet Dobó hetekkel korábban emeltetett.

73. Aki előre gondolkodik, az kétszer nyer: egyszer az építéssel, egyszer az ellenség csalódásával.

74. A rohamot ismét megindították, és ezúttal a résen özönlöttek befelé.

75. A résben kézitusa támadt, kard kard ellen, kar kar ellen, gyűlölet gyűlölet ellen.

76. A törés keskeny volt, és ez mentette meg a védőket, mert egyszerre csak néhányan fértek be.

77. A szűk kapu az egyenlőtlen harc utolsó igazságszolgáltatása.

78. Mekcsey ott állt a rés közepén, és nem lépett hátra egy tenyérnyit sem.

79. Estére a támadók visszahúzódtak, és a rést éjjel újra betömték földdel.

80. Így telt a nap, és így telt a következő, és a következő is.

81. Az idő az ostromban nem óra szerint jár, hanem lövés szerint.

82. Az emberek arca megfeketedett a füsttől, és a szemük vörös lett az álmatlanságtól.

83. A fal köve az arcukra ült, a kenyerük por ízű lett, a vizük meszes.

84. Mégsem hangzott el a megadás szava, mert az eskü tizenkilenc pontja élt.

85. A pasa levelet küldetett a várba, szép szavakkal és szabad elvonulás ígéretével.

86. Dobó a levelet felbontatlanul dobatta a tűzbe, a hírnök szeme láttára.

87. Nem gőgből tette, hanem mert az ígéret olvasása már maga a megingás első lépése.

88. A védekezés nemcsak a falat védi, hanem a gondolatot is, amely a falat tartja.

89. Odalent a törökök hozzáláttak az aknaásáshoz, mert amit fentről nem sikerül, azt alulról próbálják.

90. A várban dobot tettek a földre, és borsót szórtak rá, hogy a rezgést megérezzék.

91. Ahol a borsó ugrált, ott ástak lefelé, és a föld alatt találkoztak az ellenséggel.

92. Az ostrom így három szinten folyt: az ég alatt, a falon és a föld gyomrában.

93. Az ötödik hét elején a török ágyúk már ötezer lövést adtak le a várra.

94. A falak alacsonyabbak lettek, az árkok teltebbek, a védők kevesebbek.

95. Mégis állt a vár, és ez az „mégis” volt az egész ostrom lényege.

96. Dobó minden este végigjárta az őrhelyeket, és mindenütt ugyanazt kérdezte: mire van szükséged.

97. Nem azt kérdezte, félsz-e, mert erre nem lehet jól válaszolni.

98. A jó kérdés is fegyver, és néha többet ér egy hordó puskapornál.

99. A hatodik héten már mindenki tudta, hogy segítség nem jön, és mégis mindenki a helyén maradt.

100. Mert a bátorság nem a remény gyermeke, hanem a remény nélküli hűségé.

(aufklappen)német

1. Das türkische Heer kam vor Eger an, wie das Meer an die Küste kommt: langsam, in breiter Front, unaufhaltsam.

2. Zuerst erschienen die berittenen Vorhuten auf dem Kamm der Hügel, dann die Fahnen, dann die Menge selbst.

3. Um zehn Uhr vormittags konnte man sie noch zählen, um Mittag nicht mehr.

4. Das Tal füllte sich mit Zelten, wie die Wiese nach dem Regen mit Pilzen.

5. Weiße, rote und gelbe Leinwände bedeckten die Hänge, bis an den Rand des Sichtbaren.

6. Von der Burgmauer aus gesehen war dies kein Heer, sondern eine neue, fremde Stadt, die in einer einzigen Nacht aus dem Boden gewachsen war.

7. Hier vereinigten sich die Heere Ahmed Paschas und Ali Paschas, und unter diesen beiden Namen bewegten sich zweihunderttausend Menschen.

8. In der Burg waren es zweitausend, und jeder wusste, was diese Zahl bedeutete.

9. Dennoch sprach niemand, denn der Eid hatte der Furcht die Worte genommen.

10. Dobó ging die Basteien entlang und sagte jedem einen Satz, nicht mehr.

11. Der gute Kommandant zeigt sich nicht in der großen Rede, sondern darin, dass seine Stimme sich nicht ändert.

12. Am ersten Tag griffen sie nicht an, denn das türkische Heer richtet sich erst ein und tötet dann.

13. Sie arbeiteten mit Spaten und Körben, warfen Schanzen auf und hobelten Geschützstellungen in die Hügel.

14. Eine Belagerung beginnt nicht mit dem Sturm, sondern mit Erdarbeit, wie ein Hausbau.

15. Die Burgleute sahen zu, wie man drunten ihren Tod zimmerte, und konnten nichts dagegen tun.

16. Am Abend entzündeten sich im türkischen Lager tausend Feuer, und die Lichter verdoppelten sich im Wasser des Flusses.

17. Der Wind trug Gesang herüber, eine fremde Melodie, die niemand verstand und die sich dennoch jeder einprägte.

18. In der Burgkapelle sang man derweil einen ungarischen Psalm, leiser, doch mit nicht geringerem Glauben.

19. Zwei Gesänge klangen über dem Tal einander zu, und keiner verstummte vor dem anderen.

20. Im Morgengrauen sprach die erste Kanone, und ihr Laut glich nichts, was sie bisher gehört hatten.

21. Es war kein Donner, sondern ein Schlag, der durch die Fußsohlen hinauf ins Rückgrat lief.

22. Die Kugel schlug in die Flanke des Bolyki-Turms, und Steinstaub stieg auf wie Mehl.

23. Danach sprach die zweite, die dritte, dann alle.

24. Das Tal warf den Schall zurück, und der Schall kehrte wieder wie ein zweites Heer.

25. Von da an gab es neununddreißig Tage lang keine Stille in Eger.

26. Die Artillerie tötet nicht in erster Linie Menschen, sondern Mauern, und mit der Mauer die Hoffnung.

27. Die Türken streuten ihre Schüsse nicht, sondern sammelten sie auf einen einzigen Punkt.

28. Das ist das Wesen dieses Handwerks: nicht an vielen Stellen zu verwunden, sondern an einer Stelle durchzuschlagen.

29. Von morgens bis abends erhielt derselbe Mauerabschnitt die Schläge, dreißigmal in der Stunde.

30. Der Stein hielt anfangs, dann bekam er Risse, dann begann er zu bröckeln.

31. Dobó merkte sich, wohin sie zielten, und führte nachts seine besten Leute dorthin.

32. Denn was der Tag niederreißt, baut die Nacht wieder auf, wenn es jemanden gibt, der arbeitet.

33. Dies wurde zum Geheimnis der Verteidigung von Eger: nicht die Kraft, sondern die Unermüdlichkeit.

34. Nach Einbruch der Dunkelheit trugen sie Erde, Reisig und Schutt in Körben herbei.

35. Auch die Frauen waren dabei, in Schürzen, mit Kopftüchern, bis zu den Ellenbogen voller Schlamm.

36. Der Name der Frauen von Eger geriet nicht aus der Legende in die Geschichte, sondern aus der Geschichte in die Legende.

37. Bis zum Morgen war die Bresche verschwunden, und der türkische Stückmeister traute seinen Augen nicht.

38. Er begann von Neuem zu feuern, und am Abend klaffte wieder ein Loch in der Mauer.

39. So ging es tagelang, wie der ewige Rechtsstreit zwischen Meer und Küste.

40. Am zehnten Tag hatten die Türken das Warten satt und ordneten einen Sturm an.

41. Hörner erklangen, Trommeln wirbelten, und den Hang hinauf setzte sich die Menge in Bewegung.

42. Voran kamen die Freiwilligen, hinter ihnen die Janitscharen, ganz zuletzt die Treiber mit der Peitsche.

43. Wer als Erster die Mauer erreicht, dem gebührt Gold, wer umkehrt, dem die Peitsche.

44. Die Ungarn standen hinter der Brustwehr und schossen nicht, denn Dobó gab kein Zeichen.

45. Er ließ sie auf fünfzig Schritt herankommen, auf dreißig Schritt, auf zwanzig Schritt.

46. Die Geduld ist in der Verteidigung dasselbe, was im Angriff der Schwung ist.

47. Dann hob er die Hand, und die Hakenbüchsen sprachen alle zugleich.

48. Die erste Reihe verschwand, als hätte man mit der Sense das Gras gemäht.

49. Die zweite Reihe stieg darüber hinweg und kam weiter, denn hinter ihr kam die dritte.

50. Das ist das Furchtbarste am großen Heer: die Toten halten die Lebenden nicht auf.

51. Die Leitern schlugen gegen die Mauer, und auf den Sprossen kletterten bereits Menschen empor.

52. Da rollten die ersten Feuerräder unter Gergely Bornemisszas Hand hinab.

53. Auf ihnen brannte in Pech getauchtes Reisig, und das Rad trug das Feuer sich drehend hinab.

54. Am Hang bahnten sie sich einen Weg wie Glut im Stroh.

55. Dann kamen die Kessel mit heißem Wasser und geschmolzenem Pech.

56. Die Mittel der Verteidigung sind nicht schön, doch eine Belagerung ist kein Schönheitswettbewerb.

57. Der Sturm brach, und der Hang füllte sich mit Verwundeten, die ihre Gefährten zurückschleppten.

58. Die Ungarn riefen nicht Sieg, denn sie wussten, dass dies erst der erste Tag gewesen war.

59. Dobó ließ die Toten zählen, und die Zahl war klein und doch groß.

60. Von zweitausend ist jeder Einzelne unersetzlich, von zweihunderttausend fehlt keiner.

61. Das ist die grausame Rechenkunst der Belagerungen, die der Verteidiger jeden Morgen von Neuem liest.

62. Die Beschießung wurde am nächsten Tag noch heftiger, denn der Pascha war zornig.

63. Auf dem Hügel namens Königssitz stellten sie eine neue Batterie auf und schlugen von dort oben auf die Burg herab.

64. Der Schuss aus der Höhe ist der schlimmste, denn er trifft nicht die Mauer, sondern den Hof.

65. Die Menschen lernten am Klang, wohin die Kugel fiel, und wussten die Stellen der Deckung auch ohne hinzusehen.

66. Die Kinder sammelten zwischen dem Schutt die Bleistücke auf und trugen sie zu den Schmieden.

67. Was der Feind schickt, kann man zurückschicken, man muss es nur einschmelzen.

68. In der Burg lebte jedes Ding zweimal: einmal als Trümmer, einmal als Rohstoff.

69. In der dritten Woche stürzte ein ganzer Abschnitt der äußeren Burg ein, zwanzig Klafter lang.

70. Der Staub legte sich, und durch die Bresche konnte man in den Hof hineinsehen.

71. Drunten im türkischen Lager brach Jubel aus, denn sie glaubten, es sei zu Ende.

72. Doch hinter der Bresche stand bereits die zweite Mauer, die Dobó Wochen zuvor hatte errichten lassen.

73. Wer vorausdenkt, gewinnt zweimal: einmal durch den Bau, einmal durch die Enttäuschung des Feindes.

74. Man setzte den Sturm erneut an, und diesmal strömten sie durch die Bresche herein.

75. In der Bresche entstand ein Handgemenge, Schwert gegen Schwert, Arm gegen Arm, Hass gegen Hass.

76. Der Durchbruch war schmal, und das rettete die Verteidiger, denn es passten immer nur wenige zugleich hinein.

77. Das enge Tor ist die letzte Gerechtigkeit des ungleichen Kampfes.

78. Mekcsey stand mitten in der Bresche und wich keine Handbreit zurück.

79. Bis zum Abend zogen sich die Angreifer zurück, und die Bresche wurde nachts wieder mit Erde verstopft.

80. So verging der Tag, und so verging der nächste, und auch der übernächste.

81. Die Zeit vergeht in der Belagerung nicht nach der Uhr, sondern nach den Schüssen.

82. Die Gesichter der Menschen schwärzten sich vom Rauch, und ihre Augen wurden rot vor Schlaflosigkeit.

83. Der Staub der Mauersteine setzte sich auf ihre Gesichter, ihr Brot schmeckte nach Staub, ihr Wasser war kalkig.

84. Dennoch fiel das Wort Übergabe nicht, denn die neunzehn Punkte des Eides lebten.

85. Der Pascha ließ einen Brief in die Burg schicken, mit schönen Worten und dem Versprechen freien Abzugs.

86. Dobó ließ den Brief ungeöffnet ins Feuer werfen, vor den Augen des Boten.

87. Er tat es nicht aus Hochmut, sondern weil das Lesen des Versprechens bereits der erste Schritt des Wankens ist.

88. Die Verteidigung schützt nicht nur die Mauer, sondern auch den Gedanken, der die Mauer hält.

89. Drunten machten sich die Türken ans Graben von Minen, denn was von oben nicht gelingt, versucht man von unten.

90. In der Burg legte man eine Trommel auf den Boden und streute Erbsen darauf, um die Erschütterung zu spüren.

91. Wo die Erbsen hüpften, grub man abwärts, und unter der Erde traf man auf den Feind.

92. So verlief die Belagerung auf drei Ebenen: unter dem Himmel, auf der Mauer und im Bauch der Erde.

93. Zu Beginn der fünften Woche hatten die türkischen Geschütze bereits fünftausend Schüsse auf die Burg abgegeben.

94. Die Mauern wurden niedriger, die Gräben voller, die Verteidiger weniger.

95. Und dennoch stand die Burg, und dieses „dennoch“ war das Wesen der ganzen Belagerung.

96. Dobó ging jeden Abend die Wachposten ab und fragte überall dasselbe: was brauchst du.

97. Er fragte nicht, ob sie sich fürchteten, denn darauf kann man nicht gut antworten.

98. Auch die gute Frage ist eine Waffe, und manchmal ist sie mehr wert als ein Fass Pulver.

99. In der sechsten Woche wusste bereits jeder, dass keine Hilfe kommen würde, und dennoch blieb jeder an seinem Platz.

100. Denn die Tapferkeit ist nicht das Kind der Hoffnung, sondern der Treue ohne Hoffnung.